A világ egyik legaktívabb tűzhányója a Kilauea. A vulkanológusok évtizedeken át azt gondolták, hogy mélyen alszik. Azután a 2000-es évek elején felállítottak néhány műszert, és hangokat regisztráltak a gyomrából. 

A Földön általában ott képződnek vulkánok, ahol a Föld kéreglemezei egymásnak feszülnek vagy távolodnak egymástól. Van azonban néhány kivétel. Az egyik a Hawaii-szigetek. Az itteni tűzhányók anyaga sokkal mélyebbről, a földköpeny egy ún. magmafeláramlásos forró pontjából származik, és egy hatalmas – a pacifikus – kéreglemezen belül izoláltan helyezkedik el.


Az új kürtő
Körülbelül százezer évvel ezelőtt a növekvő Kilauea vulkán áttörte a víz felszínét, és ezzel létrehozta a szigetlánc legnagyobb tagját, Hawaiit. A tűzhányó egyik legújabb magmafeltörési helye a Pu’u O’o -kürtő. A Kilauea a Pu’u O’o-hoz hasonló kürtőkön keresztül mostanáig annyi lávát termelt, amennyi egy több mint másfél millió kilométer hosszú, kétsávos autóút leburkolására lenne elegendő.

A Pu’u O’o gyakorlatilag úgy jött létre, hogy a kráter mélyén található lávató rövid idő alatt lecsapolódott, és helyette megnyílt ez az új kürtő a keleti oldalon. Jól látható a fekete színű friss láva. 

A Pu’u Ou, hírnevéhez méltó hevességgel, csak 1983-ban kezdte meg működését. Az egyik szemtanú Greg Santos, parkőr volt. Így emlékszik vissza:„Amikor a Pu’u O’o kirobbant a hegy oldalából, szó szerint felrázott minket az éjszaka közepén. Olyan volt a hangja, mintha egy raj Boeing 747-es húzott volna el felettünk. Még 8 kilométeres távolságból is annyira hangos volt, hogy alig értettük egymás szavát. Fülsüketítő volt.”

Vörösen izzó olvadt láva lövellt a levegőbe, 300 méteres, vagy még nagyobb magasságba. De mi a hidraulikája ennek a kitörési rendszernek? Miként növekszik a nyomás, és tevődik át benne új helyre? E kérdésekre csak akkor kaphatunk választ, ha képesek vagyunk bepillantani a vulkán mélységeibe.

Változások a mélyben
Fontos megérteni, hogy mi történik odalenn, mert a vulkán belső folyamatainak ismerete nélkül nem tudhatjuk, hogy mi lesz a következő esemény. Nem tudhatjuk, hogy várható-e újabb összeomlás, hogy van-e formálódóban lávató a mélyben, vagy hogy kell-e számolnunk újabb kürtő megnyílásával.

A Kilauea egy gyönyörű gyilkos. Egyetlen széllöket a vulkán kéndioxidos felhője irányából fulladásos halált okozhat. Egy rossz irányba tett lépés pedig még gyorsabban véget vethet az ember napjának.

Hatalmas repedések vannak a vulkán oldalában, amelyek kifutnak egészen a kráter pereméig. Nagyon instabil ez a rész. A kráter alja 60 méter mélyen van. Ezt a távolságot remélhetőleg át lehet hidalni Lidarral. A lézeres letapogató másodpercenként 2500 impulzussal fogja bombázni a célterületet. 

Körülbelül egy óra múlva megvannak az első eredmények. A letapogatott képpel kapcsolatban a kulcskérdés az, hogy mennyire tér el a korábbiaktól. Egy évvel korábban a Lidar már készített egy képet a kráter aljáról. Eszerint a kráterfenék több mint 24 méterrel lejjebb került. Hova tűnt a hiányzó magma? Mintegy vezényszóra, új kürtők nyíltak meg a hegyoldalban másfél kilométerrel a Pu’u O’o alatt. Több millió liter lávát hoztak a felszínre egyetlen hét alatt. A Kilauea ismét megmutatta, mekkora erő lakik benne. 

A szabadjára engedett láva átalakítja a felszínt. A kúptól az óceánig vezető útja során mindent letarol és átalakít, ami az útjába kerül – nyomában pusztulás és újjászületés jár. 

A vulkán a szürreális, holdbéli tájak szobrászmestere. Hatalmas, a tüzes folyam által lehurcolt sziklatömbök magasodnak a kopár sík felett. A zöldebb múlt nyomai azonban máig itt várják az idő múlását: kőből kiöntött fatörzs-lenyomatok. Egy buja erdő utolsó maradványai. Amikor a láva körülvesz egy fát, az elég – de addigra a láva kihűl és öntőformát képez körülötte. 


Oázisok az izzó folyamban
A lávafolyam véletlen irányváltásai nyomán életükhöz dacosan ragaszkodó oázisok maradhatnak fenn a pusztulás közepén. Kipukáknak nevezik ezeket a zöldellő foltokat. A környező pusztaságoknál olykor évszázadokkal idősebb kipukák igazi ökológiai időkapszulák. Az itt élő fajok a teljes elszigeteltség hatására akár genetikai módosulásokon is átmehetnek. Ezek az enklávék afféle haladékként szolgálnak. A legtöbb kipuka azonban idővel megadja magát a sorsának. 

Azokra a kipukákra, amelyek túlélik a tüzes poklot, újabb megpróbáltatás vár. A darazsak igazi betolakodók, s immár harminc éve fosztogatják a kipukák biológiai kincsesládáját. A darazsat véletlenül hurcolták be Hawaiira. Egy ember által okozott katasztrófát csak az ember állíthat meg. 

David Foote és Erin Wilson biológusok harcba indulnak a sérülékeny élőhelyek megmentéséért. „Minket leginkább a darazsaknak a helyi rovarfaunára gyakorolt hatása foglalkoztat. Brutálisan agresszívek. Egymás között rendkívül együttműködők.”

Zsákmányukkal szemben a darazsak kíméletlenül ellenségesek. A kipukák rovarpopulációi egyre jobban megtizedelődnek. Csakúgy, mint a velük táplálkozó erdei madarak; és mint az általuk megporzott növények. A darazsak megszállják a lombkoronát, és úgy viselkednek, mint a porszívók. Megtisztítják a lombkoronát a rovaroktól, elhurcolva őket a kaptáraikba. Eredeti élőhelyükön, az USA északnyugati részén, a darazsak csak egyetlen évadot élnek meg, így ott a fészkük ritkán nő meg egy kosárlabdánál nagyobbra. Hawaii enyhébb klímáján azonban áttelelnek, és kolóniáik a megszokottnál tízszer nagyobbra is nőhetnek. 

A felszín alatt közvetlenül egy lávafolyam található, amely a 10 kilométerrel feljebb működő kürtőből ered. Lehömpölyög a hegyoldalon, áthalad a parti lávaalagút-rendszeren, s végül beleömlik az óceánba.


A cikk második részében a lávafolyammal illetve a Kilaeua „énekével” foglalkozunk.

Forrás: National Geographic Online