A világ egyik legaktívabb tűzhányója a Kilauea. A vulkanológusok évtizedeken át azt gondolták, hogy mélyen alszik. Azután a 2000-es évek elején felállítottak néhány műszert, és hangokat regisztráltak a gyomrából. 

Láthatatlan láva
Amint a láva lefelé kanyarog a vulkán lejtőjén, a felszíne lehűl, kéreg képződik, ami szilárd tetővé alakul. Az ily módon létrejött zárt alagút csapdába ejti a benne folyó láva hőjét, ami így forró és viszkózus marad, s eljut egészen a tengerig. 

De miként azonosítsuk be egy láthatatlan folyam futását? A megoldás egy szupermodern varázspálca. A ’nagyon alacsony frekvencia’ kifejezés angol rövidítése nyomán VLF-nek keresztelt eszköz a láva elektromágneses hullámait detektálja. 

Előfordul, hogy a folyam, egy-egy intenzívebb lávaöntő periódus eredményeként, felszakítja az alagút tetejét. A láva ilyenkor a felszínre tör, ami veszélyes lehet. Ha tehát az ember tudja, hogy hol fut a csatorna, azt is tudja, hogy hol kell esetleges feltörésektől tartani.

A felszakadások úgy jönnek létre, hogy a lávavalagút teteje bizonyos helyeken összeroskad, láthatóvá téve az alant hömpölygő tüzes patakot. A kutatók általában ezeken a helyeken végzik el a lávafolyammal kapcsolatos méréseiket.

A hőkamerán át világosan kirajzolódik az alagút – egy magas hőmérsékletű vonal a felszínen. Amikor a csúcs aktív, a hegylábi lávafolyamok is azok. Az utóbbi időben a lávaöntő periódusok gyakoribbá, heti rendszerességűvé váltak. Az elmúlt négy évben a tűzhányón áthaladó magma mennyisége megkétszereződött. A Kilauea jelenleg nagyon látványos és egyedülálló dolgokat produkál, főképpen a csúcsánál. 


A leghosszabb és legmélyebb lávabarlang
Folyamatos változások történnek. Elég a lávafolyam egy apró irányváltása, és a veszélyes lávacsatorna egyik napról a másikra üres, kihűlt barlanggá válik. A Kazumura az eddig felfedezett leghosszabb és legmélyebb lávabarlang a Földön. 

A barlang előcsarnokának tetőzetét fák gyökerei hálózzák be – látványosan emlékeztetve rá, hogy miként sarjad új élet a vulkán pusztítása nyomában. Az út innen egy boltozatos, 24 méter magas terembe vezet – egy katedrális, bordázott padlózattal és ágas bogas útvesztőkkel. A Kazumura mélységeiben a viharos múlt furcsa, sötét szépség képében születik újjá. 

Lávacseppkövek akkor jönnek létre, amikor a láva szintje annyira megemelkedik az alagútban, hogy anyaga a plafont is bevonja. Amikor a folyam leapad kissé, a plafonon cseppek maradnak vissza, majd amikor ismét megnő a lávaszint, a régi cseppekre újabbak települnek, meghosszabbítva azokat. Nagyjából ahhoz hasonlítható a folyamat, mint amikor az ember gyertyát mártogat viaszba – folyamatosan rakódnak, rakódnak egymásra a rétegek.

A barlangot troglobiták – barlanglakó rovarok is birtokba vették. Az élőhelyükül szolgáló alagút alig 350 éves lehet, de némelyikük e rövid idő alatt is egyedülálló élőlénnyé fejlődött. Az olyan élőlények, mint a vízenjáró poloskák, kiválóan tájékozódnak a sötétben. Egypár csáp segítségével a szagokat, a hangokat és a nedvességet is érzékelni tudják. Táplálékukat a barlang talaján cserkészik be.

A barlangi tücsök az ide tévedő és itt elpusztuló szerencsétlen állatok tetemét fogyasztja előszeretettel. A tücsök a legsötétebb zugokat lakja. Elcsökevényesedett szemeinek nem venné hasznát a rá odafentről leselkedő veszély érzékelésében. A barlangi farkaspók felettébb gazdag étlapról válogathat a lávabarlangokban. Ő a vulkáni világ csúcsragadozója.


A Kilauea „éneke”
A vulkanológusok évtizedeken át azt gondolták, hogy a Kilauea mélyen alszik. Azután a 2000-es évek elején felállítottak néhány műszert, és hangokat hallottak a gyomrából. 

Érdekesség: egy 58 évvel ezelőtt készült videofelvétel a Mauna Loa-ról

A geofizikus Milton Garces a vulkán belső énekét igyekszik meghallgatni. Ehhez először be kell fognia a hangját. Mikrofonokat helyez el a Kilauea aktív kürtői közelében. A mélyből egy kórus hangja szűrődik fel. A hangok felerősítése érdekében Garces egy különleges berendezést is bevet: a világ egyik legjobb mikrofonját. Ennek egy még ennél is érzékenyebb változatát a titkos atomrobbantások figyelésére is használják. 

A föld alatti robbantásokhoz hasonlóan a vulkáni működés is nyomáshullámokat indít útjukra a tömör kőzeteken át. Ezek frekvenciája azonban rendkívül alacsony, mindössze fél Hz – egy százada annak, amit az emberi fül észlelni képes. Ahhoz, hogy hallhatóvá tegyük, infrahangos technológiára van szükség. 

A Kilauea folyamatosan énekel. Valahányszor bekövetkezik egy repedés menti kitörés, egy tengerparti robbanás, egy gázszökési esemény, más és más hang ad hírt róluk.

Hangstúdiójában Milton új értelmet ad a rockzene fogalmának. Hogy hallhatóvá tegye a vulkán énekét, kétszázszorosára gyorsítja azt – a képi megjelenítés pedig megkönnyíti számára a hangok egyes eseményekhez kötését. 

A Kilauea vulkánt föld alatti rendszerek bonyolult hálózata táplálja. Milton megpróbálja elkülöníteni őket. Nemrégiben különleges alkalma nyílott erre. A vulkán Pu’u O’o nevű kürtőjétől mintegy 20 kilométerre nyugatra található a Halemaumau nevű csúcskráter. A kitörési központ közel egy évszázados nyugalom után 2008 elején az ébredés jeleit kezdte mutatni. Hatalmas felhő örvénylett alá a lejtőn, az egész szigetet riadókészültségbe helyezve, majd egy heves robbanás 30 méteres sebet ütött a felszínen. Hamu és hatalmas, három tonnát is elérő kőtömbök lövelltek a kráterből 60 méteres magasságba.

A kutatók nagy bátorságról tanúságot téve a helyszínre siettek, és mintákat vettek a friss lávából, hogy azok kielemzésével megállapítsák, hogy ez a kürtő, ez a kitörés, milyen kapcsolatban áll a Pu’u O’o kürtővel. 

Milton azonban más módszert követett. A mikrofonjai a helyszínen voltak. A Pu’u O’o, a főkráter alacsony frekvenciájú hangjába egy magas frekvenciájú jel robbant be: egy kürtő hangja, amely éppen működésbe lépett a vulkáni rendszer magmaáramlásában beállt valamilyen változás miatt. A kürtő nagy robajjal egyszer csak megnyílt, és ettől kezdve folyamatosan sugározza a hangjait. 

„Amikor először hallottuk ezt a hangot, olyan izgalmat éreztünk, mint amikor valami újdonsággal találkozik az ember. Olyan dolog történt, amire már közel száz éve nem volt példa” – emlékszik vissza a szakember. – „ A Halemaumau hangja gyönyörű, tonális szerkezet és harmónia tekintetében egyaránt. Szinte olyan, mintha egy hangszer volna. A Halemaumau egy született énekes tehetség.”

Milton a hegy hangját Pele énekének hívja: „Ennek a dalnak nincsen eleje és vége. Ez a dal a változás és az átalakulás vég nélküli meséje. A hegy egy történetet mesél el saját magáról, az átalakulásairól, a belső lüktetéséről. És mi nem tudjuk, hogy mi lesz a következő epizód.”

Nagyít>>

Találkozás a tengerrel
Éjszaka még élőbbnek tűnik a hegy. A nappal gyászos szürke és fekete árnyalatait messzire űzte az éjszaka. A kanyargó artériákon át csak úgy lüktet a vulkán életéről tanúskodó vérárama. A láva messzire jutott viharos felszínre törése helyétől, a lejtőn végigkanyarogva immár a hegy lábánál jár. Semmi sem tudta megállítani – kivéve egyetlen erőt, amelyben emberére talált: a tenger.

Amikor víz és láva kerül egy időben az alagútba, a képződő gőz hatására fokozatosan nőni kezd a nyomás – majd az alagút felrobban. A Kilauea partvidéke ma háborús övezet. 

A lávaalagút kiváló hőszigetelő, ezért a benne haladó láva alig vesztett hőmérsékletéből, mióta útjára indult a kúp tetejéről. Az 1100 fokos olvadt kőzet és a 26 fokos víz most összetalálkoznak, halálos elegyet alkotva. A felfelé áramló gőz kisebb tornádókhoz hasonló víztölcséreket is létrehoz, melyek magassága a 60 métert is elérheti.

A tengert elérve a lávaárak saját kihűlő anyagukból roskatag, alátámasztás nélküli padokat hoznak létre, amelyek végül összeomlanak. Ha az embert elkapja egy ilyen lávakőzet-omlás, akkor az végzetes lehet. 

Egy egykor élettől nyüzsgő korallzátonyt beborított a láva, s most halottan hever. A zátonyok idővel ismét kivirágzanak – tündöklően sokszínű tengeri életet vonzva magukhoz. 

Forrás: National Geographic Online