A szén és a kőolaj elégetése, az ércek kohósítása, a közlekedés egyre több kén-dioxidot juttat a levegőbe. ezek az anyagok azután a légköri vízgőzzel vagy a csapadékkal kénessavat, kénsavat, illetve salétromsavat alkotnak, amelyek savas esők formájában hullanak vissza a felszínre. A savas csapadék közvetlenül is károsítja a környezetet. A mélybe szivárgó csapadékvíz elsavanyítja a talajt. Ezért a növények életfeltételei romlanak, legyengülve pedig kevésbé tudnak ellenállni a kártevőknek, különféle fertőzéseknek, végül kipusztulnak. Különösen a fenyőfélék érzekenyek a szennyezésre. A savas csapadék a felszíni vizek élővilágának pusztulásához vezet, de veszélyezteti a felszín alatti vízkészlet minőségét is. A szennyezett csapadék jelentő pusztítást okoz az épített környezetben is, a puha mészkőből, homokkőből épült műemlékek, szobrok anyaga ugyanis nem képes ellenállni a roncsoló folyamatoknak. A savas esők okozta károkat ma még főként csak a tünetek enyhítésével próbáljuk csökkenteni, pl. az elsavanyodott termőföldet meszezéssel javítjuk, az épületeket restauráljuk, de az igazi megoldást a kibocsátás csökkentése, megszűntetése jelentené.