Erre a kérdésre egyelőre senki sem tudja a választ. Számos régi és újabb keletű elmélet létezik a gömbvillámok keletkezési körülményeinek és tulajdonságainak magyarázatára, ám ezek egyike sem tökéletesen igazolt. Érdekes módon az ezoterikus tanok hívei is sok fantáziát látnak a gömbvillámokban, felfogásuk szerint ezek létezése túlmutat a villámok hátterében rejlő egyszerűen megmagyarázható fizikai jelenségeken.

Laboratóriumi körülmények között egyelőre nem sikerült gömbvillámot előállítani, bár születtek olyan tudományos beszámolók, melyek tanúsága szerint igen hasonló tulajdonsággal rendelkező tűzgolyók megalkotása már lehetséges.

Becslések szerint a népességnek mintegy 1 százaléka lát életében gömbvillámot. Az ezt kutatók többsége soha nem látta a jelenséget, így a kutatás során igen jelentős szerep jut a szemtanúk beszámolóinak.

A gömbvillám jellemábrázolása

Tekintsük át a gömbvillám fő tulajdonságait, melyekről a legtöbb beszámoló említést tesz!

A legtöbbször vihar közben vagy közvetlenül azt követően jön létre, az esetek többségében villámbecsapódás után. Egyes beszámolók szerint a gömbvillám a „normál” villám mentén ereszkedik le a földre, mások azt állítják, hogy a becsapódás helyén keletkezett. Élettartama pár másodperc és néhány perc között változik.

A gömbvillám legtöbbször gömb alakú, szilárdnak vagy igen ritkán gázneműnek tűnő jelenség, mérete néhány centiméteres és néhány méteres átmérő között változik, a legtöbbször focilabda nagyságúnak írják le. Fényessége egy 100 wattos izzóénak felel meg. Színe sokféle lehet, a legtöbbször narancssárga, vörös vagy fehér, de beszámoltak már kék gömbvillámról is. Hangja általában nincs, bár egyesek sistergésről, morajlásról számoltak be. Jellemző azonban, hogy megszűnésekor éles, erős pattanó, robbanó hangot bocsát ki. A szemtanúk közül néhányan ózonra, nitrogén-dioxidra vagy kénre emlékeztető szagról számoltak be, amit jellemzően a gömbvillám eltűnését követően éreztek.

A gömbvillám jellemzően a talajjal párhozamosan halad, „úszik”, nem túl nagy sebességgel. Sokan említették, hogy falakról és a talajról visszapattan, bár mások szerint ezeken lyukat égetve áthalad. 
Ugyancsak sokan számoltak be arról, hogy az ablaküvegen, annak károsítása nélkül, áthalad. Emberi sérülést nagyon ritkán okoz (bár előfordult, hogy halálos sérülést idézett elő), de a tárgyakhoz nem kíméletes, főleg az elektromos berendezések leégéséhez vezet. Valószínűleg ezért gondolják a különféle ezoterikus tanok követői, hogy valamiféle szándék és akarat vezérli a gömbvillámokat.

Vajon mi lehet?

A tudományos világ egy része már a gömbvillámok létezésében is kételkedik, egyszerűen nem hiszik el, hogy ilyesmi egyáltalán létrejöhet. A „hívők” különböző – nem tapasztalati –modelleket alkottak a jelenség magyarázatára. 

A fizikai modell szerint a gömbvillám elektromos töltéshalmaz, és gyakorlatilag a villámmal azonos karakterrel bír. A kémiai modell kimondja, hogy a gömbvillám valójában égő nitrogén, melyhez az atmoszférikus áramok teremtik meg a feltételeket. Az örvénymodellek szerint a gömbvillám olyan gyorsan pörgő plazma vagy ionizált gáz, melynek összetartását mágneses és elektromos mezők biztosítják.

Mindegyik modell „sántít” egy kicsit, önmagában egyik sem elegendő a jelenség maradéktalan leírásához és – amint erről fentebb szó volt – laboratóriumi reprodukálásához. 

Reménysugár?

A közelmúltban két új-zélandi kutató, J. Abrahamson és J. Dinniss érdekes elméletet dolgozott ki a gömbvillámok keletkezéséről. Véleményük szerint ez a jelenség nem más, mint vattacukorszerű, izzó szilíciumgömb, amely akkor keletkezik, amikor egy villám belecsap a földbe. A hatalmas áramerősség és a keletkező hő hatására a föld szilícium-dioxid-tartalma alkotóelemeire bomlik, és a szilíciumionok ritkás gömb alakot vesznek föl.

A kutatók kiindulópontja a félvezetőipar egyik művelete volt, amelyben nagy áramerősséggel tiszta szilíciumot állítanak elő szilícium-dioxid és szén (SiO2 és C) keverékéből. Kimutatták, hogy más keverékarány, és több mint 3000 Kelvines hőmérséklet hatására a természetben is lejátszódhat a folyamat. Többféle talajt elemezve rájöttek, hogy néhol éppen a megadott tartományba esik a SiO2/C arány. A keletkezett szilíciumionok hőmérséklete gyorsan csökken, és nanorészecskékké kondenzálódnak, amelyek a vattacukorhoz hasonló hálózatot alkotnak.

A kutatók természetesen megpróbáltak laboratóriumban gömbvillámot létrehozni, de csak az említett nanorészecskeláncokig jutottak. A sikertelen kísérlet ellenére a modell jól magyarázza a gömbvillám úszó mozgását, a gömbök méretét és az elektromos tér hatását.

Elképzelhető tehát, hogy a közeljövőben sikerül egyértelmű, a tudományos világ nagy része által elfogadott elméletet gyártani a gömbvillámok mibenlétéről. Addig azonban maradnak a találgatások és a borzongás.