Az Államok 169 geológialag aktív vulkánja közül 54 kapta meg az Amerikai Geológiai Szolgálat (USGS) szerinti „magas kockázatú” vagy annál is veszélyesebb besorolást. A felmérés adatai az észlelt kitörések elemzésén és a vulkánok környezetében felbukkanó veszélyforrások számbavételén alapulnak. 

A természet azonban bármikor átírhatja ezt a sorrendet. „Egy vulkán hosszú ideig lehet csendes és szunnyadó, és kiérdemelheti az alacsony kockázatú jelzőt” – mondta az USGS Vulkáni Kockázatok Program koordinátora. „De meg is lephetnek minket” – tette hozzá.


10. helyezett: az oregoni Kráter-tó
A régóta eltűnt Mazama Hegy vulkáncsoportja igazán meglepte az embereket, amikor 7700 évvel ezelőtt váratlanul kitört. Az elmúlt százezer évben ez volt a legnagyobb kitörés a Cascade-hegység területén. A kitörés során keletkezett 8 kilométer széles kráterben később összegyűlt a csapadékvíz, és így létrejött a mai Kráter-tó.

Fotó: David McLain/National Geographic

A kaldera a Mount St. Helens harminc évvel ezelőtti kitörésénél ötvenszer több magmakilövelléssel egybekötött robbanásban keletkezett, és az USGS szerint egyike az USA tíz legveszélyesebb vulkánjának. 

„A rendszer önmagát merítette ki” – jelentette ki William Scott, az USGS Vancouver-ben lévő Cascade Vulkánok Megfigyelőállomásának geológusa. A szakember hozzátette, hogy az elkövetkező 5000 évben nem lesz több kitörése”.


9. helyezett: Redoubt-vulkán, Alaszka
Az Alaszkában található Redoubt tűzhányó legutóbbi kitörésére 2009-ben került sor. A vulkán magas kockázati besorolást kapott, mert nagyon közel található Anchorage városához, illetve annak nemzetközi repülőteréhez. A gépek által használt légifolyosó is pont a vulkán fölött halad át.

1990. április 21-én készült kép az éppen kitörő Redoubtról (Fotó: R. Clucas/USGS/National Geographic)

A vulkán az 1989–1990 közti aktivitásakor sárlavinát és iszapárfolyamot indított el, amely a hegytől 35 kilométerre található öbölig meg sem állt.

A vulkánból kilökődő hamu 1989 decemberében egy Boeing 747-es hajtóművébe került, és leállított azt. Bár a személyzet a levegőben sikeresen újraindította a hajtóművet, az incidens hatása érezhető volt a mostani izlandi vulkánkitörés során légkörbe került hamu miatti légtérlezárások során tapasztalt túlzott elővigyázatosságban is.


8. helyezett: Mauna Loa, Hawaii
A Föld legnagyobb vulkánja, a Hawaii szigetén található Mauna Loa, az 1843-as első dokumentált aktivitása óta már 33-szor kitört, de 1984 óta tulajdonképpen teljesen inaktív.

A Hawaii-szigetek vulkanizmusa a csendes-óceáni kőzetlemezen belül, izoláltan jelentkezik. Ezt a jellegzetes tűzhányó-tevékenységet forró pont (hot spot) vulkanizmusnak nevezik. Ez esetben a nagy mélységből feltörő ún. gomolyáramlások átlyukasztják a kőzetlemezt. A kőzetlemez fokozatos tektonikus elvándorlásával pedig (mivel az áramlás helyben marad) egymás után sorakozó vulkánok illetve vulkáni szigetek keletkeznek. 

Lávakitörés a Mauna Loán (Fotó: Bill Custsinger/National Geographic)

A Mauna Loából feltörő bazaltláva meglehetősen gyorsan folyik, és a hegy oldalán áramolva nagy távolságokra juthat el.


7. helyezett: a kaliforniai Lassen vulkáni központ
A Kaliforniában található Lassen-csúcs csak egyike a térségben található füstölgő tűzhányóknak. 

„A következő kitörés nem biztos, hogy a Lassen-csúcson lesz” – nyiltkozta a helyi vulkánmegfigyelő központ egyik munkatársa, hozzátéve, hogy egy új tűzhányó kialakulása is lehetséges. 

Fotó: Priit Vesilind/National Geographic

A Lassen legutóbb 1915 és 1917 között tört ki. Mint a Mt. St. Helens 30 évvel ezelőtti kitörése, ez a kaliforniai robbanás is erdőpusztulást okozott, csak kisebb mértékben. Ezt megelőzően a tűzhányó a 17. század közepén lehetett aktív, ekkor alakult ki a Lassen-csúcstól 16 kilométerre lévő vulkáni tölcsér. 


6. helyezett: South Sister, Oregon
A nagyon magas kockázati besorolású South Sister (Déli Nővér) nevű tűzhányóval együtt a Három Nővér uralta vulkáni terület mintegy 300 négyzetkilométert ölel föl az Oregon állambeli Bend nyugati részén.

A térségben bekövetkező vulkáni aktivitást nem biztos, hogy a három vulkáni csúcs – a Közép, a Déli és az Északi Nővér – valamelyike okozza majd. „Szinte mindenhol bekövetkezhet ebben a térségben” – fogalmaznak a szakértők.

Fotó: Panoramic Stock/National Geographic

Az 1990-es évek végén és a 2000-es évek elején, a Közép és Déli Nővér környékén a talaj torzulni, deformálódni kezdett. A vulkanológusok alapos megfigyelésnek vetették alá a 15 kilométer széles területet, amelyet „a Dudor” névvel illettek. A talaj deformitása a magma mozgására és felhalmozódására enged következtetni. 

A Dudor azonban mára kisimult. A végén nem eredményezett kitörést, de bizonyítékként szolgálhat egy olyan folyamatra, ami egyszer ahhoz vezethet.


5. helyezett: Shasta-vulkán, Kalifornia
A több államon átívelő, de Kaliforniához tartozó Shasta-hegység tűzhányója több ezer ember otthona fölé emelkedik, ezzel érdemelte ki a nagyon kockázatos USGS besorolást. 

Fotó: James P. Blair/National Geographic

A Shasta környékén egy piroklasztikus ár – vulkánkitörést követő gyorsan áramló, forró gáz, hamu és kőzettörmelék – és egy hamuval keveredő sárfolyam a környékbeli városokat és az infrastruktúrát nagymértékben veszélyeztetné.

A tűzhányó a Csendes-óceánról is látható legutóbbi feljegyzett kitörésére 1786-ban került sor, amely nem volt igazán jelentős. Az Európából érkező telepesek ideje óta nem jegyeztek fel kitörést, de geológiai értelemben a vulkán elég gyakran mutat aktivitást.


4. helyezett: Mt. Hood, Oregon
A Mt. Hood azért számít veszélyes zónának, mert emberek élnek a tűzhányó oldalában, és az állam országútjai is itt haladnak át.

Hegymászók a Mt. Hood oldalában (Fotó: Sam Abell/National Geographic)

A Hood az utolsó jégkorszakban nagyon aktív volt, az elmúlt 1500 évben is két jelentősebb kitörését dokumentálták, a legutolsóra az 1800-as években került sor. A Mt. Hood eddigi aktivitását úgy is lehet értelmezni, hogy a tűzhányó szunnyadó korszakának végéhez közeledik, és a jövőben néhány évszázadonként ki fog törni.


3. helyezett: Mt. Rainier, Washington
A Washington állambeli Rainier-vulkánt több hó és jég borítja, mint a Cascade-vonulat összes vulkánját egybevéve, ezért nagy az iszapár vagy a vulkáni sárlavina esélye a környéken. „Az iszapár olyan, mint a betonkeverő autóból kiömlő folyékony beton” – magyarázta Scott.

Fotó: Barbra Kates/National Geographic

A múltban a Mt. Rainierből származó iszapár egészen a több mint 100 kilométerre található Puget-tengerszorosig áradt. „Abban a térségben nagyon sok település található, s ez adja a Rainier magas kockázati besorolását” – fejtette ki Scott.

A Rainier-hegy tűzhányója minden 500-1000. évben jelentős aktivitást mutat, tette hozzá Scott – a legutóbbi nagy kitörése úgy 500 évvel ezelőtt lehetett. „Most viszont szunnyad”.


2. helyezett: a Mt. St. Helens, Washington
A Mt. St. Helens 30 évvel ezelőtti kitörése – (1980. május 18.) – az USA történetének legpusztítóbb és leginkább tanulmányozott és talán legjobban dokumentált vulkáni aktivitása volt. 

A Mt. St. Helens kitörése 1980. május 18-án (Fotó: Robert Krimmel/USGS/National Geographic)

Az elmúlt tízezer évben a tűzhányó gyakrabban tört ki, mint a Cascade összes többi tűzhányója, és napjainkig is aktivitást mutat. Ezek a mostani kitörések nem érik el az 1980-as aktivitás szintjét, mert a hegy már összeomlott. Azonban nem kizárt, hogy egy gázokban gazdag magma töltet megmozdul, és ez új kitörési ciklushoz vezethet.


1. helyezett: Kilauea, Hawaii
A Kilauea azért kapta a veszélyes jelzőt, mert kitörése szinte bármikor várható. Ekkor a megolvadt magma lávafolyam helyett hamueső kíséretében nagyobb darabokban fog a felszínre törni. 

Fotó: Frans Lanting/National Geographic

Ezt a folyamatot a vulkanológusok robbanékony aktivitási változónak hívják. Néha ezek szerényebb kitörések, máskor meg olyan erősek, mint a tűzoltó fecskendőből kiáramló vízsugár.

Forrás: National Geographic Online