A természetes úton keletkezett, vagy mesterségesen keltett földrengéshullámok három fontosabb típusát különböztetjük meg:
A P-hullámok vagy longitudinális hullámok a legnagyobb terjedési sebességűek. A felszín közeli rétegekben 5,5 km/s, a mélyebb régiókban akár 13 km/s sebességgel is terjedhetnek. Ennél a hullámtípusnál az anyag egyes kis részei a terjedés irányába előre-hátra mozdulnak el, vagyis ritkulást és összetömörülést hoznak létre. Úgy mozognak, mintha felváltva megfeszítenénk és ellazítanánk egy gumiszalagot.
A transzverz hullámok (S-hullámok) terjedési sebessége kisebb. A felszín közeli régióban 3,1 km/s körüli, a nagyobb mélységekben pedig valamivel több, mint a duplája. Ennél a hullámtípusnál az anyagrészecskék mozgása merőleges a terjedési irányra. Az anyag úgy viselkedik, mint egy rugólemez. Ezek a hullámok csak szilárd közegben terjednek, folyadékban vagy gázban nem.
A felszíni vagy L-hullámok sebessége a legkisebb, azonban ezek rendelkeznek a legerősebb energiával. A sebességük 3,5-3,8 km/s körüli. Ezeknek a hullámoknak a részecskéi a terjedéssel megegyező irányú és arra merőleges mozgást is végeznek.
forrás: Sulinet |